A misztikus kék lemezek
Avagy: a kék lemezek históriája
A 80-as évek vége felé több cég, társulás is próbálta megtörni a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat monopóliumát. A hazai kék hanglemezek kapcsán, tehát ebbe az időszakba révedünk vissza, ahol egy sok reménnyel kecsegtető, ámde kérészéletű próbálkozás körvonalazódik ki a múltból.
Történt ugyanis, úgy kb. 1987-táján a Stúdió’87 című tv műsorban arról számoltak be, hogy a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársai egy olyan présmasszát hoztak létre, amelyből minőségi hanglemezek készíthetők.
Nagyjából egy éves szervezés, előkészítés után 1988-ban indult el a Nívó Kft. (melyben többek közt Siklós György, és Környei Attila is részt vett) akik lemezkiadói, lemezgyártási tevékenységre specializálódtak. Azt is elárulták, hogy a lemezek hazai alapanyagból készülnek majd, és a színük kék lesz!
A gyártástechnológiára jellemző, hogy az alapanyag Magyarországról, a présgépek Jugoszláviából származtak, az érdemi, vagyis a gyártással kapcsolatos munkálatok pedig, a mohácsi farostlemezgyárban zajlottak.
Művészeti értelemben, elsőként a Fan-Fan együttes Hé várj című lemezét adják ki, azt követően pedig az MHV (Menyhárt-Homonyik-Vikidál) trió Ébresztő, valamint Demjén Ferenc A szabadság vándora című albuma következett.
Épphogy beindult a termelés, a KERMI 1989 nyarán, szabadalmi, és minőségi okokra hivatkozva leállíttatta a gyártást, és megtiltotta a kék lemezek forgalomba hozatalát, dacára annak, hogy a vizsgálatok nem tártak fel semmilyen minőségi problémát.
Mindeközben a zenekarok, zenészek átigazoltak több más, akkoriban alakuló kiadóhoz, így a vállalkozás tönkrement.
