Egy londoni srácból világhang
Rod Stewart 1945. január 10-én született Londonban, és a pályája pont olyan, mint a hangja: karcos, őszinte, tele élettel. A kezdeti klubhangulat, a rhythm & blues és a rock keveréke nála nem stílusgyakorlat volt, hanem ösztön – és ez később is megmaradt.
Jeff Beck, Faces, és a nagy ugrás
A hatvanas–hetvenes évek fordulóján jöttek azok a zenekari évek, amikor mindenki érezte: ebből a frontemberből előbb-utóbb címlapsztori lesz. A színpadon már akkor is úgy mozgott, mintha a dalok hozzá lennének csavarozva – és közben mégis lazának tűnt.
A hang, amit nem lehet összekeverni
Miért működik ennyire a „rekedtes varázs”?
Mert nem steril. Benne marad a levegő, a mosoly, a csúszás, néha a szemtelenség is. Rodnál egy refrén nem tökéletesen „kiképzett”, hanem emberi – és ezért szeretjük újra meg újra, akár egy régi kazetta A-oldalát.
„A jó énekhang nemcsak hangmagasság – hanem személyiség.”
Rod Stewartnál ez mindig hallatszik: mintha a mikrofonon keresztül is ránk kacsintana.
Slágerek, amiket ma is reflexből dúdolunk
Rod Stewartnál a sláger nem „egy darab”, hanem hosszú sorozat. Egyik pillanatban nagy rockhimnusz, a másikban romantikus ballada, aztán jön egy diszkósabb csavar – és mindegyikben ott a védjegy.
7 kihagyhatatlan dal a szülinapra (első megjelenési évvel)
- “Maggie May” (1971) – a klasszikus, amitől minden beindul
- “You Wear It Well” (1972) – lendület, mosoly, refrén-mágnes
- “Tonight’s the Night (Gonna Be Alright)” (1976) – éjszakai rádiók kedvence
- “Da Ya Think I’m Sexy?” (1978) – a korszak ikonikus csillogása
- “Young Turks” (1981) – nyolcvanas évek, nagyvárosi szabadságérzet
- “Baby Jane” (1983) – popos, fülbemászó, „még egyszer!”
- “Rhythm of My Heart” (1991) – igazi stadionos érzelmek
A nagy dalok mögött a nagy előadó
Balladák, örökzöldek, és az „elegáns” Rod
A karrier egyik titka, hogy Rod Stewart nem félt a finomabb oldaltól sem. A romantikus daloknál nem játszik rá, nem szirupos – inkább olyan, mint amikor hajnalban már halkabban szól a zene, de még mindig pontosan oda talál.
Miért illik Rod Stewart a Poptarisznya.hu hangulatához?
Mert nála a pop nem „műanyag”, a rock nem „keménykedés”, a retró pedig nem poros vitrin – hanem élő emlék. Az a fajta zene, amihez autózás, konyhai tánc, péntek esti felhangosítás és nosztalgikus mosoly is jár.
„Vannak előadók, akikhez nem évszámokat, hanem pillanatokat kötünk.”
Rod Stewart ilyen: egy refrén, és máris ott vagyunk – valahol a régi nyarak és a mai jókedv között.
Zárás
Ha ma Rod Stewart-szülinap, akkor nálunk is ünnep van: tekerd fel a hangerőt, és engedd, hogy a slágerek vigyenek! Tarts velünk a Poptarisznya.hu-n – nálunk a retró nem emlék, hanem program.