Planétás ételrecept kártyák
A kép forrása: Mátyás Tibor gyüjteménye
Egy 80-as évekbeli lelemény!
A ’60-as, ’70-es években főzni minden lány, nő megtanult az anyjától / anyósától. Ha valaki nem volt olyan szerencsés, hogy ennyire jó kapcsolatban legyen a fent említett nőszemélyekkel, ami igenis erős kihívás néha, még akkor is volt megoldás! Például ott volt Horváth Ilona Szakácskönyve, vagy a kemény fedelű piros kockás receptkönyv már színes ételfotókkal! És akkor 1984-ben piaci áttörésként megjelent a PLANÉTÁS receptgyűjtemény!
Mit lehet még újítani a főzésen?! Kell hozzá alapanyag, recept, tűzhely, és sok éhes száj. Mit lehet ezen újítani? Nos, természetesen a marketinget! Azt, hogy HOGYAN adjuk el a túrós palacsinta vagy éppen a babgulyás receptjét!
És ebben volt nagy a Planétás! Ha azt is hozzávesszük, hogy az akkori „minden jó, ahogy eddig volt” felfogással szembe mert menni, nos, tényleg nagyot robbantottak az ötletgazdák ezzel a receptgyűjteménnyel, mely a Mezőgazdasági Kiadó égisze alatt jelent meg.
Olyan szakács”könyv”, amelynek lapjai hetente jelennek meg, postán kapjuk és nekünk kell összerendeznünk őket kategóriák szerint, még sosem volt a magyar piacon. Rá is kapott szinte minden háziasszony, amire a TV reklám még rá is erősített, így ez a termék is elérte a ’80-as évek szocializmusában élő Magyarország tökéletes látszat-rendszerelvét: uniformizált divat! Ellenőrzött, tuti biztonságos, mégis valamennyire a nyugat marketingjét követő trendi termék: PLANÉTÁS RECEPTEK!
A „kokakóla” mámorában fetrengő és hanyatló nyugat már ugyan rég ismerte a „rendeld meg, és hetente újabb adagot kapsz belőle” eladási trükköt, nálunk ez mégis akkorát robbant 1984-ben, hogy konyhák-szerte lehetett látni az átlátszó világos barnás, sárgás műanyag dobozt, benne a lassan összegyűlő értékes receptekkel.
Persze sokról azt sem tudtuk, hogy a recept étel, vagy valamilyen koktél neve lenne, de lelkesen gyűjtötte anya, mi pedig örömmel vegyült áhítattal fogtuk kézbe a „szent” lapokat, és percekig elemeztük a rajtuk látható képeket, ami nem volt más, csak egy szimpla ételfotó.
Aki nem ismerné: hetente postán küldött recept-lapok, kb. 12×12 cm nagyságban. 28 különböző kategóriát tartalmaztak, ezek közül volt néhány igazi újdonság az átlag-háziasszony számára. Például a 8-as számú Borkorcsolyák, sörkorcsolyák cím láttán sokan azonnal a jégpályára asszociáltak, bár az ételek attól természetesen messze álltak. A hagyományos kategóriák (Levesek, Bundázott húsok, Saláták, Sütemények) mellet voltak még érdekes témák: 2. Mártások, ízesítők, 14. Kemencében sültek, 22. Fagylaltok parfék, 25. Diétás, kímélő ételek (ami akkoriban igencsak haladó szellemnek számított a konyhában a csülkös bableves és a dagadós töltött káposzta mellett), vagy épp a 28-as csoport, ami a nemzeti ételeket mutatta be.
Minden kártya egyszerű volt, mégis vonzó: az előlapon az elkészített étel fotójával, amin mostani szemmel nézve már a kor dizájn-lenyomatát is láthatjuk. Ezen kívül két piktogram: mennyire kell a zsebünkbe nyúlni a vágyott étel elkészítésezéshez, és hogy milyen nehézségi fokhoz tartozott az étel. A hátlapon pedig az összetevők, és az elkészítés lépései, ami ritkán volt több 5-6 egyszerű(nek tűnő) lépésnél. Ezen kívül, ami a kor divatját is követte: szerepelt minden lapon az egyes receptek energia-, fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma is! Tiszta nyugat, nem?!
Ezeket a receptlapokat egyben (több, mint 1300 lapból áll a teljes gyűjtemény) megvenni szinte lehetetlen értelmes áron. A ’80-as évek közepének fotó-dizájnját, haladó konyha-kultúráját, formavilágát is birtokolja az, aki szert tesz egy ilyen teljes gyűjteményre. Akinek megvan otthon, javaslom, becsülje meg, és használja, nap, mint nap! J
Egy személyes élmény a végére: a 27-es kategória (Ételek szabad tűzön) egyik ételéről, a “Nyárson sült tinóderék”-ről én évekig azt hitem, hogy a “Tinóder” családról elnevezett valamilyen ételről van szó…
Mátyás Tibor
