A „kokakóla” mámorában fetrengő és hanyatló nyugaton már ugyan rég ismerték ezt a „rendeld meg, és hetente újabb adagot kapsz belőle” eladási trükköt, de nálunk ez mégis akkorát robbant 1984-ben, hogy szinte nem létezett kis hazánkban olyan konyha, melyben ne lelhettük volna fel azt az átlátszó világos barnás – sárgás műanyag dobozt, melyben hétről hétre, egyre csak gyűltek és gyűltek az értékes receptek.

Persze mi akkortájt sokról azt sem tudtuk, hogy a recept étel, vagy valamilyen koktél neve lenne, de ennek ellenére lelkesen gyűjtötte őket anya, mi pedig örömmel vegyült áhítattal fogtuk kézbe a „szent” lapokat, és percekig elemeztük a rajtuk látható képeket, ami nem volt más, csak egy szimpla ételfotó…