Előttem egy csillogó klaviatúra, három oktáv fekete-fehér billentyűzet orgona regiszterrel. Még ma is hallom a régi templomi énekek harmónia világát, és ez emlékezésre késztet. Hogy mi is történt? Vagy álom volt az egész?

Az orgona padról álltam fel és lehettem rádiós. Előbb technikai rendező, majd műsor szerkesztő. A véletlen játéka volt, hogy én, aki addig csak a klasszikus zenével foglalkoztam, egy szép napon a könnyűzene, a slágerlisták “hangja” lettem. “a Komjáthy”. Sikerült megnyernem a hallgatók bizalmát. A rádiónak fontos volt a jó közönségkapcsolat.

Köszönet azoknak akik mellettem álltak, segítettek. Rajtuk is múlt, hogy több mint négy évtizeden át ott volt a nevem az újságokban a Vasárnapi koktél, a Csak fiataloknak, vagy a Töltsön egy órát kedvenceivel című műsorokkal.

Később a kereskedelmi rádiózás két zászlóshajójával, a Danubius, és a Sláger rádióval szerződtem. De hol van már a Danubius, hol a Sláger Rádió? Mások jöttek, mások foglalták el az étert. És ez így van rendjén. Tényleg így van rendjén?

Ma már csak a Poptarisznya.hu rádióban B.Tóth László ösztönzésének hatására ébresztem fel néha-néha a “Komjáthy Koktélt”. Mert nálam visszatértek a régi idők, a régi élmények. Az orgona csodálatos hangja, a templomi csend misztikus légköre, a klasszikus és romantikus mesterek örök értékű alkotásai…