Keresztes Tibor Cintula
Lemezlovas, Műsorvezető, a Poptarisznya.hu Station ID hangja
Bemutatkozás
Vannak emberek, akik nem egyszerűen részei voltak egy korszaknak – hanem alakították azt.
Keresztes Tibor, azaz Cintula pontosan ilyen volt.
A magyar könnyűzenei és diszkókultúra egyik úttörője, akinek neve már a ’60-as évek közepén fogalomnak számított azok között, akik nyitottak voltak az új zenékre, az új hangulatokra, az akkoriban még ritkaságnak számító nyugati slágerekre.
A kezdetek – a beatkorszak hajnalán
Cintula pályája a legendás beatkorszak idején indult.
1964-ben az Eötvös Klubban, majd 1965-től a Fővárosi Művelődési Házban működő Magnósklubban lett „hangulatfelelős”.
Ez a szerep ma talán DJ-ként lenne leírható – de akkoriban ez sokkal több volt ennél. Nem létezett még kiforrott diszkókultúra, nem voltak bevett szabályok. Aki ott állt a lemezjátszók mögött, az nemcsak zenét adott – hanem hangulatot teremtett, irányt mutatott, közösséget formált.
Cintula ebben volt igazán különleges. Nemcsak játszotta a zenéket – hanem mesélt velük.
A „hang”, amit mindenki megjegyzett
Ami igazán kiemelte őt a kortársai közül, az a hangja volt.
Az a jellegzetes, azonnal felismerhető tónus, amit nem lehetett összekeverni senki máséval.
Ez a hang tette lehetővé, hogy később a rádió és a televízió világában is szerepet kapjon – de fontos különbség, hogy nem klasszikus műsorvezetőként lett ismert.
A Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának külsős munkatársaként dolgozott, ahol riportokban, bejátszásokban, zenei összeállításokban vett részt. Itt is ugyanazt hozta, amit a klubokban: közvetlenséget, játékosságot, egy kis „kacsintást” a hallgató felé.
A televízióban pedig sokak számára a Szerencsekerék hangjaként vált ismerőssé.
Nem láttuk – de pontosan tudtuk, ki szól. És ez a fajta jelenlét talán még erősebb, mint amikor valaki képernyőn van.
A diszkókultúra meghatározó alakja
Cintula neve összeforrt a magyar diszkózás korai időszakával.
Azok közé tartozott, akik nemcsak követték a nyugati trendeket, hanem el is hozták, közvetítették, értelmezték azokat a hazai közönség számára.
Egy olyan időszakban, amikor egy-egy új külföldi lemez megszerzése is komoly „küldetés” volt, ő már tudta, hogyan kell ebből élményt építeni.
Nem véletlen, hogy sokan az első magyar DJ-k egyikeként tartják számon.
Sláger Rádió és a „hang szerepe”
A ’90-es évektől a Sláger Rádióhoz is kötődött, ahol ismét az a szerep találta meg, ami igazán neki való volt:
a hang.
Nem klasszikus értelemben vett műsorvezetőként, hanem szignálhangként, átvezető hangként, a rádió „hangulatának megteremtőjeként” volt jelen.
Az a fajta rádiós jelenlét volt ez, amit nem lehet tanítani: amikor valaki pár másodperc alatt képes atmoszférát teremteni.
Poptarisznya.hu – egy hang, ami tovább él
A Poptarisznya.hu számára Cintula nemcsak egy név a múltból – hanem nagyon is személyes történet.
Amíg köztünk volt, rengeteg hangzóanyagot rögzítettünk vele:
szignálokat, műsorajánlókat, az adást összekötő rövid megszólalásokat.
Ezek a felvételek ma is hallhatók nálunk.
És nem véletlenül maradtak meg.
Egyrészt tiszteletből.
Másrészt azért, mert egyszerűen nem lehet jobbat csinálni helyettük.
Amikor megszólal a hangja, azonnal történik valami:
összeáll a kép, megszületik a hangulat, és megérkezik az a bizonyos „régi rádiós érzés”, amit annyian keresnek.
Örökség
Cintula nem klasszikus értelemben vett rádiós volt.
Nem műsorvezető, nem bemondó.
Ő a hang volt.
Egy korszak hangja.
Egy stílus hangja.
Egy olyan rádiós világ hangja, ahol még számított a személyesség, a játékosság és az, hogy valaki valóban „szóljon” a hallgatóhoz.
És talán ez a legnagyobb öröksége:
hogy a hangja ma is szól.