Egy kanadai srác Kingstonból, aki világsztár lett
Bryan Guy Adams 1959. november 5-én született Kingstonban. A családi háttér nem a klasszikus rock’n’roll: fegyelmezett, „rendes” világ, sok költözéssel, sok új környezettel. Ez később is érződik rajta: a dalaiban mindig van mozgás, út, távlat – mintha egy turnébusz ablaka mögül néznéd a tájat.
Vancouver: próbatermek, klubok, izzadtság-szagú kezdetek
A karrier nem egyik napról a másikra indult. Kisebb zenekarok, próbatermi éjszakák, klubkoncertek – az a fajta építkezés, ahol a dalok „kiküzdik” maguknak a helyet. Aki látta ezt a korszakot, azt mondja: Adams már akkor is úgy állt a mikrofon mögé, mintha a terem egy stadion lenne.
A dalírás motorja: a Vallance–Adams páros
A karrier egyik titka a közös dalszerzés. Jim Vallance-szal olyan kémiájuk lett, ami ritka: pontosan tudták, mikor kell visszavenni, mikor kell felrobbantani a refrént, és hogyan legyen a rock egyszerre kemény és rádióbarát.
Refrén, amit mindenki tud – akkor is, ha „nem is hallgat rockot”
Ez az Adams-féle védjegy: a daloknak van fogása. Egy sor, egy dallamfordulat, egy dobütés – és kész, ott vagy benne. Nem kell hozzá magyarázat, csak hangerő.
A nagy áttörés: amikor a ’80-as évek rátalált a hangjára
A ’80-as években Bryan Adams neve egyszer csak mindenhol ott volt. A slágerek sorra jöttek, és ugyanúgy működtek a diszkóban, a kocsiban, meg a késő esti rádiózásban is. Képszerű pillanat: a műszerfal halványan világít, a kazetta „A” oldala már rongyosra ment, te meg még egyszer visszatekered.
Reckless: a korszak, amikor Adams stadionméretűvé vált
A Reckless nemcsak egy sikeres album volt: mérföldkő. Itt áll össze igazán az a hang, ami később védjeggyé vált: feszes rockhangzás, nagy balladák, és az a fajta energia, amitől a refrénnél automatikusan mozdul a kéz a hangerőre.
„Summer of ’69” és „Heaven”: dalok, amik korszakot ragasztanak a falra
Vannak számok, amikhez mindenkinek van egy saját képe. A „Summer of ’69” lehet egy balatoni út, egy haver autója, egy magnóval felvett rádiós adás. A „Heaven” meg az a lassú szám, amitől egy pillanatra elcsendesedik a szoba. Ezek nem csak dalok – emlékindítók.
A rádióban halk sercegés, aztán beúszik a gitár: és hirtelen megint ott vagy, ahol először hallottad.
1991: a világsláger-pillanat – „(Everything I Do) I Do It for You”
A ’90-es évek elején jött az a korszak, amikor ezt a dalt egyszerűen nem lehetett kikerülni. Film, rádió, toplisták – és a hallgatók fejében egyetlen nagy, közös refrén. Képszerűen: vasárnap délután, rádió a konyhában, az ablakon párás fény, és a dal ugyanúgy megállítja a mozdulatot, mint régen.
Tovább a csúcson: ’90-es, 2000-es évek – Adams nem tűnik el
A legnehezebb mindig az, ami a nagy csúcs után jön. Adams viszont nem „eltűnt”, hanem dolgozott: új dalok, új albumok, koncertek, filmzenei kapcsolódások, és egy stabil, felismerhető hang, ami nem akar divat lenni – csak jó.
A zenén túl: fotózás, jelenlét, örök turnéhangulat
Bryan Adams nemcsak zenész: fotósként is ismert, és közben végig megmaradt „színpadi embernek”. Az a típus, aki nem dísznek van a reflektorban. Ha megszólal, az tényleg ő – és ezt a közönség mindig megérzi.
Poptarisznya-tipp: 8 Adams-dal, amitől biztosan feljebb tekered
- Run to You
- Heaven
- Summer of ’69
- Somebody
- (Everything I Do) I Do It for You
- Can’t Stop This Thing We Started
- 18 til I Die
- Here I Am
A Poptarisznya.hu-n ezek a refrének ma is úgy szólnak, ahogy kell: tisztán, lendülettel, emlékkel. Kapcsolódj be, és ünnepeld velünk Bryan Adams születésnapját – két dal között pedig nyugodtan mondd ki: „na még ezt az egyet!”