Egy ország levegőt vett – és egy pillanatra nem fújta ki
Ez nem egy sima hír volt. Ez az a fajta mondat, amit ha meghallasz, előbb a kezed áll meg, aztán a gondolataid. Mert Fenyő Miklós nem egyszerűen hiányozni fog. Hanem olyan, mint egy régóta velünk lakó dallam, amit azt hitted, soha nem kell majd elengedni. És most mégis el kell… Legalább egy kicsit… Még ha fáj is… Nagyon…
Ő volt a jampi, a szó jó értelmében… még a kifejezést is ő hozta be a köztudatba… az elegáns pimaszság, a flitteres showman, aki mindig pontosan tudta, hol van a színpad pereme – és azt is, mikor kell egy centit előrelépni, hogy mindenki megmozduljon. Amikor ő megszólalt, nem csak a fül figyelt, hanem a szív is egy ritmussal többet vert.
Néhány ember zenét ír. Mások zenében élnek. Ő az utóbbiak közül volt.
A rock and roll nála nem stílus volt – hanem oxigén
Fenyő Miklós nem trendeket követett. Ő maga volt a trend. Nem kérdezte, „mi megy most”, mert ő ment mindig. A rock and roll az ereiben lüktetett, nem a kosztümjén. Ahogy belecsapott a zongorába, ahogy kinézett a közönségre – ott volt benne Elvis, Little Richard, meg a budapesti lakótelepi konyha is, ahol valaki az ébresztőrádiót hangosabbra tekerte, csak hogy jobban szóljon a „Made in Hungaria”.
A Fenyő-univerzumban minden refrénben volt egy csavar: egy kis kacsintás, egy kis elegancia, egy kis „ezt csak én tudom így”. És tényleg csak ő tudta így.
Hungária – nem csak zenekar, hanem közös emlékezet
A Hungária nem egy együttes volt, hanem hangulat. Korszellem. A retró színei, a neonfények, a táncoló lépcsőházak, a tinidiszkók kék fényes padlója. Dalok, amiket nem lehet csak úgy hallgatni. Az ember önkéntelenül is énekelni kezdi őket. „Hotel Menthol”, „Limbó hintó”, „Várni rád egy éjen át”, „Ciao Marina”, „Csókkirály” – ezek nem slágerek. Ezek családtagok. Részletek az életünkből.
És Miki ebben a világban nem egyszerűen énekes volt. Ő volt a vezérszónok. Aki mindig tudta, mikor jön a refrén. És mikor kell megállni egy félmosolyra.
Hotel Menthol – ahol mindannyian megszálltunk legalább egyszer
A Hotel Menthol több, mint egy album. Az egy emlékkönyv. Egy illat, amitől automatikusan elkezded dobolni a combodon a ritmust. Fenyő ott volt minden taktusban. A színpadon uralta a teret, de közben mindig ott volt benned is, aki hallgatta. Mert nem felülről szólt – hanem melléd ült a magnó mellé, és együtt énekelt veled.
„Csavard fel a szőnyeget” – nem kérdés, hanem utasítás
Ez a dal nem csak ikonikus. Ez a magyar poptörténet legtermészetesebb „mozgásparancsa”. Nem lehet tőle nem megmozdulni. Ez nem koncertnyitó, ez életnyitó. És Miki ezt mindig tudta. A szőnyeg ott volt, ő meg mondta: na, most!
MIKI I. – amikor az ember önmagát keresi a reflektorfényben
Mi történik, amikor egy Hungária-korszak véget ér? Egy másik Fenyő születik. A MIKI-korszak első fele arról szól, hogy mit mond a frontember akkor, amikor a háttér átrendeződik. Hát beszél. Dalokban, történetekben, egyéni lendületben. És ezek a számok máig működnek: „Hello, Rin-Tin-Tin”, „Oh, Penny!”, „Angyali szerelem” – kicsit személyesebbek, kicsit játékosabbak, de ugyanúgy fenyősek. Mert a stílus nem a díszleten múlik. Hanem az emberen, aki viseli.
MIKI II. – amikor a break is fenyős lesz
És akkor jött egy újabb csavar: a Break tánclemez. Más világ, más ritmus, de ugyanaz a kíváncsiság. Ez nem átruházás volt – ez Fenyő volt kísérletezés közben. „Jön a Break”, „Fantomas break”, „Audio riadó”, „Ibiza”, „Mexico”, „Coco-loco” – már a címek is azt mondják: figyelj, most mutatok valami újat! És mutatott. A lemezen először ő reppelt magyarul. Mert nem félt attól, hogy más lesz – csak attól, ha unalmas marad.
Modern Hungária – friss festék a régi alapokra, Bodnár Attilával
A Modern Hungária más stílus volt – de nem más minőség. És benne ott volt egy új hang is: Bodnár Attila, aki nem csak hangilag, de jelenlétében is erősített. A ’80-as évek második felének szintipopos, elektronikus Modern Talkingra hajazó világa már új színpadokat kívánt – Fenyő pedig Bodnár Attilával hozta a díszletet, a koreográfiát, a dramaturgiát. És persze: a dalokat. „Csók x csók”, „Elfújja a szél”, „Egyszer fenn, egyszer lenn”, „Szaturnusz” – slágerek, amelyek ugyanúgy pörögtek a kazettákon, mint korábban a bakeliten.
Fenyő ebben is példát mutatott: hogyan lehet másként ugyanaz maradni.
Szandi – nem csak felfedezés, hanem örökség-átadás
Szandi nem egy véletlen találkozás. Ő egy tudatosan felépített csillag, akinek pályáját egy legenda indította el. Miki nem „kölcsönadta” a nevét. Ő mögé állt, és tolta előre. Mert értette, hogy a jövő nem akkor jön el, ha várjuk, hanem ha megépítjük. És ő épített. Dalokkal, iránnyal, példamutatással. „Kislány kezeket fel”, „Szerelmes szívek” – ezek nem csak Szandi dalai. Ezek Fenyő Miklós keze nyomát viselik.
Aki igazi ikon, az nem csak magát világítja meg – hanem másokat is.
Fenyő térkép – így él bennünk tovább
Aki szerette Fenyőt, annak nincs szüksége sok magyarázatra. Csak egy dalra. Egy mozdulatra. Egy rádióállomásra. Mégis, álljon itt egy kis „emléktérkép”:
- Hungária: „Hotel Menthol”, „Limbó hintó”, „Ciao Marina”, „Várni rád egy éjen át”, „Csókkirály”
- Korszak-ikon: „Csavard fel a szőnyeget”
- MIKI I.: „Hello, Rin-Tin-Tin”, „Oh, Penny!”, „Angyali szerelem”
- MIKI II.: „Jön a Break”, „Fantomas break”, „Audio riadó”, „Ibiza”, „Mexico”
- Modern Hungária (Bodnár Attilával): „Csók x csók”, „Elfújja a szél”, „Egyszer fenn, egyszer lenn”, „Szaturnusz”
- Mentor-szerep / Szandi: „Kicsi (Várj)”, „Szerelmes szívek”
Zárás: a Poptarisznya.hu most is játssza – mert ez a dolgunk
A Poptarisznya.hu-n eddig is játszotta – és ezután is rendszeresen játsza az összes Hungária, Miki, Modern Hungária, és Szandi dalt. Ma nem gyásznap van, hanem emlékműsor. Miki stílusában. Mosollyal, hangerővel, lendülettel. Mert aki ennyi örömöt adott, annak az emléke nem halkul – hanem tovább szól.
Kapcsold be, hallgasd velünk, és ha ismerős lesz a dallam: csavard fel a szőnyeget. Mert Fenyő Miklós itt van. Minden refrénben. Minden mozdulatban. És amíg szól a zene, addig ő is szól.