A Nívó Kft. átlátszó kék hanglemezei
A kép forrása: VATERA
Egy kérészéletű magyar kísérlet története
A hazai hanglemezkiadás történetében a Magyarországi Nívó kiadó neve, és az átlátszó kék hanglemezek olyan fejezetet jelentenek, amely egyszerre lenyűgöző, ambiciózus és tragikusan rövid életű.
Ezek a lemezek nem csupán esztétikai különlegességként élnek a zenerajongók emlékezetében, hanem a rendszerváltás előtti időszak egyik legmerészebb ipari és kulturális kísérletének emlékei is. A történet a ’80-as évek végére, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat (MHV) egyeduralmának megingásának idejére vezet vissza.
A '80-as évek második felében egyre többen próbálkoztak azzal, hogy megtörjék az MHV addig megingathatatlannak tűnő monopóliumát. A hazai hanglemezpiac bővítésének szükségessége nyilvánvaló volt, miközben a technológiai újítások is lehetővé tették, hogy új szereplők lépjenek be a porondra.
A Stúdió ’87 című televíziós műsorban például arról számoltak be, hogy a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársai olyan új típusú présmasszát fejlesztettek ki, amelyből minőségi hanglemezeket lehet gyártani – teljes egészében hazai alapanyagokból.
E kutatás nyomán, nagyjából egy évnyi előkészítő munka után, 1988-ban megalakult a Nívó Kft., egy friss, ambiciózus vállalkozás, amelyet többek között Siklós György és Környei Attila vezetett. A cél egyértelmű volt: lemezkiadással és lemezgyártással foglalkozni, függetlenül az MHV-tól, egyedi megjelenésű, jó minőségű kiadványokkal. És mindezt – akkoriban forradalmi módon – áttetsző kék színű hanglemezeken tervezték megvalósítani.
Kék lemezek – hazai alapanyagból, mohácsi gyártással
A Nívó Kft. projektje nem csak kulturális, de ipari szempontból is újszerű volt. A lemezek alapanyagát teljes egészében Magyarországon állították elő, míg a gyártás technikai hátterét a Jugoszláviából származó présgépek biztosították. A lemezgyártás a mohácsi farostlemezgyár területén zajlott, ahol az új présmasszát formázták hanglemezekké. A kék szín nemcsak látványos, de az újdonság erejével is hatott, így a márka gyorsan felkeltette a szakma figyelmét.
A Nívó Kft. első hivatalos kiadványa a Fan-Fan együttes Hé, várj! című albuma volt, ezt követte az MHV (Menyhárt–Homonyik–Vikidál) trió Ébresztő című munkája, majd Demjén Ferenc A szabadság vándora című albuma. Ezek az albumok mind a kék színű hanglemezeken jelentek meg, és rövid időre úgy tűnt, hogy a Nívó valódi alternatívává válhat a hazai lemezpiacon.
A siker küszöbén – és a hirtelen vég
Bár a Nívó-projekt friss színt vitt a hazai zeneiparba, a vállalkozás nem sokáig élvezhette a sikert. 1989 nyarán a KERMI (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet) minőségi és szabadalmi kifogásokra hivatkozva megtiltotta a kék lemezek forgalmazását, és leállíttatta a gyártást. Ez annak ellenére történt, hogy a hivatalos vizsgálatok nem találtak semmiféle tényleges minőségi problémát a lemezekkel kapcsolatban.
A tiltás döntő csapást mért a Nívó Kft.-re. A zenészek és zenekarok – a bizonytalan helyzet miatt – gyorsan más, akkoriban alakuló kiadókhoz igazoltak át. A technológiai fejlesztés, a piaci remények és a művészi együttműködések egy csapásra szertefoszlottak. A vállalkozás csődbe ment, és a kék lemezek rövid, de izgalmas története lezárult.
Minőség, vita és gyűjtői érték
Noha a gyártás leállítását hivatalosan minőségi és szabadalmi problémákra hivatkozva rendelték el, a valóságban sem a vásárlók, sem a szakmai közönség nem érzékelt jelentős hangminőségi problémákat. A gyűjtők körében máig vita tárgyát képezi, hogy a kék lemezek valóban rosszabb minőségűek voltak-e, vagy pusztán iparági ellenállás és szabályozási nehézségek akadályozták meg a projekt kiteljesedését.
Ma a Magyar Nívó kék lemezei ritkaságnak számítanak, és különösen azok a példányok értékesek, amelyek eredeti borítóval, jó állapotban maradtak fenn. Ezek a lemezek nem csupán zenei tartalommal bírnak, hanem korlenyomatként is szolgálnak – a rendszerváltás előtti kreatív kezdeményezések egyik emlékeiként.
Zárszó: egy bátor kísérlet nyoma
A Magyar Nívó átlátszó kék hanglemezei egy merész korszak különleges termékei. Egy olyan időszakban születtek, amikor a piaci szabadság és a technológiai újítás még ritkaságnak számított, és amikor néhány lelkes szakember és művész megpróbált valami mást, valami újat alkotni. Bár a projekt sorsa végül tragikusan rövidre sikerült, emléke és öröksége a mai napig él a gyűjtők, zenekedvelők és ipartörténeti érdeklődők körében.
Popovics László
