A Commodore Plus/4
A kép forrása: Csányi Tibor gyűjteménye
Az üzleties álom, ami rossz időben született
A Commodore 64 neve mára egyet jelent a 80-as évek otthoni számítástechnikai forradalmával, de kevesen tudják, hogy a Commodore vállalat a C64 sikere után újra próbálkozott – ezúttal az üzleti felhasználók meghódításával. Az eredmény egy különös, mégis szerethető gép lett: a Commodore Plus/4, amely technológiai szempontból több tekintetben előremutató volt, de a piaci valóság hamar elsodorta
A Plus/4 célja: olcsóbb, üzletiesebb alternatíva
A Plus/4-et 1984-ben mutatták be, és egyértelmű cél vezérelte a tervezését: a Commodore 64-nél olcsóbb, üzleti célokra szánt gépet akartak létrehozni. Ezt a szándékot a gép neve is tükrözte – a „Plus/4” név a ROM-ba égetett négy beépített applikációra utal: egy szövegszerkesztő, egy táblázatkezelő, egy adatbázis-kezelő, valamint egy gráf-rajzoló program várta a felhasználót bekapcsolás után. Ezzel a Commodore jelezni kívánta, hogy ezt a gépet nem a játékos közönségnek, hanem kisvállalkozásoknak és irodai felhasználóknak szánják.
A koncepció akár működhetett is volna – csakhogy a sors fintora és a technológiai időzítés ismét keresztülhúzta a terveket.
Rossz időben a rossz helyen
1984 kulcsfontosságú év volt a számítástechnika történetében. Ugyanekkor jelent meg az Apple Macintosh, amely korszakalkotó grafikus felhasználói felületet hozott, valamint elérhető árú IBM-kompatibilis PC-k is piacra kerültek, amelyek már a DOS operációs rendszert használták, és sokkal rugalmasabb, skálázhatóbb üzleti platformot kínáltak.
A Commodore Plus/4 ezzel szemben egy 8 bites rendszer maradt, amely – bár olcsó volt – se nem kompatibilis a C64-gyel, se nem tudta felvenni a versenyt a PC-k bővíthetőségével vagy az Apple vizuális innovációjával.
A gép sorsa így hamar megpecsételődött: 1985-ben a gyártást már fel is függesztették, a fejlesztés pedig végleg lezárult. Ennek ellenére néhány országban (jellemzően kelet Európában) azért voltak sikerei is a gépnek, de erről kicsivel később...
Milyen volt belülről?
Technikailag a Plus/4 a MOS 7501 vagy 8501 processzorra épült (a híres 6502-es CPU család egy tagja), és 1.76 MHz órajellel működött. A gép 64 KB RAM-ot kapott, ám ebből a beépített szoftverek sokat lefoglaltak, így a ténylegesen elérhető memória kevesebb volt.
A grafikai és hangképességekért a TED (Text Editing Device) nevű chip felelt, amely ugyan 121 színt támogatott (többet, mint a C64), de nem tudott sprite-okat kezelni, és a hanggenerálás is jóval gyengébb volt, mint a C64 legendás SID hangchipjével.
Magyarország és Dánia – a meglepő utóélet
A nyugati piacon a Plus/4 gyorsan eltűnt, de két országban mégis említésre méltó sikereket ért el
Magyarország – a rajongók paradicsoma
Hazánkban a 80-as évek közepén és végén az árérzékeny piac miatt sok Plus/4 került forgalomba. A gép viszonylagos olcsósága lehetővé tette, hogy iskolákban, háztartásokban is megjelenjen. A magyar felhasználók gyorsan feltalálták magukat: játékátiratok, házi fejlesztésű programok és demók egész sora született, amely máig elérhető a plus4world.com oldalnak köszönhetően.
A magyar „Plus/4-scene” kreativitásban bővelkedett, még a korlátozott grafikai és hangképességek ellenére is. Sok fiatal itt tanult meg gépi kódban programozni, és a gép jelentette számukra az első találkozást a számítástechnika világával.
Dánia – egy különleges társadalmi felhasználás
A másik meglepő piac Dánia volt, ahol a Plus/4 különleges szerepet kapott. Az ottani állami telefonszolgáltató a gép alacsony ára miatt modemmel szerelt példányokat adott siket és nagyothalló felhasználóinak. Ezeket a gépeket kommunikációs segédeszközként használták: a gépről indított üzenetek egy központi irodán keresztül mentek, ahol egy operátor felolvasta a gépen beírt szöveget a hívott félnek, majd legépelte a válaszokat a siket felhasználónak.
Ez a megoldás a maga korában forradalmi társadalmi szerepet töltött be, és kiváló példája annak, hogy egy technológia néha egészen váratlan utat talál magának.
Miért bukott el?
A Plus/4 bukása több tényező együttállásának eredménye volt:
- Kompatibilitási hiányosság: nem működtek rajta a C64-re írt programok és perifériák.
- Gyenge hang- és grafikai képességek: játékra alig volt alkalmas, a célcsoport pedig inkább PC-re vágyott.
- Gyenge beépített szoftverek: bár a ROM-ba égetett programok hasznosak lehettek volna, a funkcióik túl egyszerűek voltak a valós üzleti igényekhez képest.
- Rosszul időzített megjelenés: egyszerűen túl későn érkezett, és túl gyenge volt ahhoz, hogy versenyezzen a nagyokkal.
Öröksége és emlékezete
Mára a Commodore Plus/4 egyfajta technológiai kuriózumként él tovább, amelyet a retro számítástechnika rajongói nagy becsben tartanak. Emulátorok, online archívumok, és aktív közösségek gondoskodnak róla, hogy ne merüljön feledésbe.
A Commodore Plus/4 története remek példája annak, hogyan nem mindig a technikai paraméterek döntik el egy gép sorsát, hanem a piaci időzítés, a szoftverkörnyezet, és az, hogy sikerül-e valóban megszólítani a célközönséget.
És bár a Plus/4 nem váltotta meg a világot, sokak számára mégis ez volt az első lépés a digitális univerzum felé – egy szép, színes, négy programmal felszerelt gép, ami megtanított álmodni a bitek nyelvén.
Popovics László
