Egy születésnap, ami jól áll a rádiónak
Ihász Gábor dalai tipikusan azok, amelyek „nem tolakodnak”, mégis megállítanak. Egy refrénnél egyszer csak ott vagy ugyanabban a fotelben, ugyanazzal a régi emlékkel. A hangja és a gitárhangzás sokaknak összeköti a hetvenes–nyolcvanas évek esti rádiózását azzal a bizonyos, félhomályos szobával, ahol a magnó piros LED-je pislákol.
A Vasastól a fordulópontig: amikor a szív beleszól
Fiatalon a labdarúgás volt az út, és a Vasasnál indult a komolyabb sportpálya. Aztán jött egy rutinvizsgálat, és a döntés: a versenyszerű futballnak vége. Ihász nem szakadt el a csapattól, gyúróként, gyógymasszőrként maradt a közelben – és közben szépen, csendben elkezdett a zene felé húzni.
„Az orvosok kérlelhetetlenek voltak… eltiltottak a labdarúgástól. Úgy éreztem, nem tudok meglenni foci nélkül.”
Autodidakta gitár, buszutak, és az első „igen”
Gitározni saját úton tanult meg. A történet egyik legszebb képe az, amikor a hosszú utakon – a csapat mellett – már dalol, szórakoztat, és egyszer csak kiderül: ez több egyszerű időtöltésnél. A visszajelzésekből bátorság lesz, a bátorságból lépés: felkeresi Máté Pétert, aki támogatja a fiatal zenészt.
1968: „Kék csillag fenn az égen” – indul a szerzői korszak
Az első nagyobb sikert hozó dal 1968-ban születik meg: „Kék csillag fenn az égen”. Ettől kezdve Ihász neve egyre többször bukkan fel szerzőként is, nem csak előadóként. A korszak logikája szerint ez sokszor „láthatatlan munka”: a név a lemezen ott van, a dal pedig megy a rádióban – és egyszer csak már dúdolja az ország.
Metronóm ’77 és a dal, ami ránk nő: „Múlnak a gyermekévek”
1977-ben a Metronóm ’77 fesztiválon a „Múlnak a gyermekévek” közönségdíjat nyer. Ez az a pillanat, amikor a név végképp beég a hallgatói emlékezetbe. A dal ráadásul úgy működik, mint egy fénykép: elég egy sor, és előjön a panel folyosójának szaga, a vasárnapi ebéd utáni csend, vagy a késő esti rádiózás a takaró alól.
Slágerek és kézjegy: amiről felismered Ihászt
A nevéhez több, ma is szívesen hallgatott dal kötődik – köztük az „Állj meg kislány”, az „Elszáll a gondom” és a „Dúdold el”. Ezekben ott van az a jellegzetes, egyszerre könnyed és nagyon személyes hang, ami miatt Ihász dalai nem „öregednek” úgy, mint sok korabeli sláger.
Lemezek, amikre jó ránézni a polcon
Két önálló nagylemez jelenik meg életében, és egy harmadik, amelyet már ő készít elő, de halála után lát napvilágot.
Nagylemezek és válogatások
- Ihász I. (1980)
- Ihász II. (1983)
- Életem, dalaim (1989, posztumusz)
Magánélet, ami beleíródik a dalokba
1966-ban házasodik, 1968-ban megszületik a lánya, Adrienn; később megszületik a fia is (1981). És van egy különleges, emberi részlet: 40 évesen nagypapa lesz, ezért sokan „popnagypapának” is nevezik.
„Magyarország első ‘popnagypapája’” – így ragadt rá a becenév, és valahogy tényleg illik rá.
Búcsú és emlékezet: mi marad utánunk a hangszóróban?
Ihász Gábor 1989. június 29-én hunyt el, hosszan tartó betegség után. A történet fájdalmasan ismerős a magyar könnyűzene több nagy alakjánál: túl rövid élet, túl sok terv, túl kevés idő. Mégis, ami megmarad, az nagyon erős: dalok, amelyek újra és újra visszajönnek – egy kívánságműsorban, egy autóban hazafelé, vagy egy csendes, késő esti sávban.
Gyors idővonal: a legfontosabb állomások egyben
- 1946.10.29. – születés Budapesten
- 1967 – a vizsgálat után vége a versenysportnak, marad a Vasas közelében
- 1968 – „Kék csillag fenn az égen” (első nagy siker)
- 1977 – Metronóm ’77: „Múlnak a gyermekévek” – közönségdíj
- 1980 / 1983 – Ihász I. és Ihász II. nagylemezek
- 1989.06.29. – halála, Életem, dalaim posztumusz megjelenés
A Poptarisznya.hu-n ma is szívesen elővesszük Ihász Gábor dalait – mert ezek a számok nem „nosztalgiázni” hívnak, hanem emlékezni. Tarts velünk, hallgasd velünk: Poptarisznya.hu – A Retro Netrádió.