In memoriam Komjáthy György
A kép forrása: Csányi Tibor gyűjteménye
Komjáthy György (1933. december 2. – 2025. október 28.)
Ma délelőtt elment a magyar könnyűzenei rádiózás egyik legnagyobb formátumú alakja, Komjáthy György. A hang, amely nemzedékeket vezetett be a könnyűzene világába; a szerkesztő, aki hidat épített Bach és a Beatles, Beethoven és a Bee Gees között; az ember, aki puszta jelenlétével is ünneppé emelte a vasárnap délelőttöket. 91 éves volt.
Komjáthy György pályája az 1950-es évek végén a Magyar Rádiónál indult, ahol eleinte klasszikus zenei felvételeket szerkesztett. 1964-ben új korszak kezdődött: a „Vasárnapi koktél”, majd 1965-től a „Csak fiataloknak!” és később a „Töltsön egy órát kedvenceivel” című műsorokkal a hazai könnyűzene hiteles, szerethető, mégis igényes nagykövete lett. Műsorai nemcsak slágereket mutattak be, hanem ízlést is formáltak, párbeszédet teremtettek a stúdió és a nappalik között.
Rádiós stílusát a derű, a kíváncsiság és a hallgató iránti feltétlen
tisztelet jellemezte. Soha nem akart „több” lenni a zenénél – éppen ezért lett
pótolhatatlan. A könnyűzene nála valóban közösségi élménnyé vált: magnók
pörögtek, jegyzetfüzetek teltek, és egy egész ország tanulta meg, hogy a jó dal
lehet egyszerre szórakozás és kultúra is.
Életművét generációk őrzik emlékezetükben: a hajdani rádióhallgatók, akik az
ő hangjára nőttek fel; a későbbi műsorvezetők, akik tőle tanulták a szakma
alázatát; és mindazok, akik a szeretettel és gondossággal válogatott zenékből
megérezték, mit jelent rádiózni – igazán.
Hiányozni fog az a nyugodt, meleg tónus, amelyben mindig volt helye az újdonság iránti nyitottságnak és a klasszikus értékek tiszteletének. Hiányozni fog az ember, aki soha nem feledte: a rádió az emberi hang művészete.
Komjáthy György pályája
Komjáthy György a Magyar Rádió emblematikus szerkesztő-műsorvezetőjeként az 1960-as évek közepétől vált a hazai könnyűzenei rádiózás meghatározó alakjává. Úttörő műsoraiban – köztük a „Vasárnapi koktél”, a „Csak fiataloknak!” és a „Töltsön egy órát kedvenceivel” adásaiban – következetesen ugyanazzal a szellemiséggel dolgozott: a zenét közösségi élménnyé tenni, a hallgatót partnerként kezelni, és a slágereket minőségi, kulturális kontextusban bemutatni. Finom humor, szakmai precizitás és választékos nyelvhasználat – ezek tették a hangját azzá a „biztonságos iránytűvé”, amelyhez generációk igazodtak.
Szerkesztőként mindig a sokszínűségre törekedett: klasszikus és kortárs, hazai és nemzetközi darabok természetesen fértek meg egymás mellett. A hallgatói levelekre adott reakciói, ajánlói és rövid történetei nem puszta átkötések voltak, hanem ízlésformáló miniatűr esszék. Nem kiemelt, hanem kiemelő jelenlétet gyakorolt: úgy állt a mikrofon mögött, hogy közben a zene és az előadó maradt a főszereplő.
A Poptarisznya.hu közössége számára külön megtiszteltetés, hogy az több mint 10 évben több alkalommal kapcsolódhattunk Komjáthy György munkásságához: archív visszaemlékezéseket, beszélgetéseket és tematikus összeállításokat készíthettünk vele és róla, amelyekben a pályája kulcspillanatait, rádiós műhelytitkait és a könnyűzene iránti lankadatlan kíváncsiságát osztotta meg. Az utóbbi években a Poptarisznya.hu Főcsatornáján hetente jelentkező Visszaszámlálás című műsorával mindenkit magával ragadott. A Poptarisznya.hu szignáljai, műsorai és zenéi között sokszor idéztük fel azt az iskolát, amelyet ő teremtett – nemcsak hangzásban, hanem szemléletben is: a tiszteletteljes, mégis nyitott, közérthető, de igényes rádiózás mintáját.
Mentorként és példaképként is jelen volt: a nála fiatalabb kollégák tőle tanulták meg, hogy a jó rádiós egyszerre művelt zeneszerkesztő, figyelmes vendéglátó és pontos időgazda. Tanácsai sokunk számára ma is kapaszkodók: „készülni, válogatni, fegyelmezetten illeszkedni a műsor ívéhez – és soha nem feledni, hogy a hallgatóért dolgozunk”.
Hagyatéka a Poptarisznya.hu műsorpolitikájában is tovább él. Őrizzük és újra megszólaltatjuk mindazt, amit képviselt: a minőségbe vetett hitet, a zene iránti alázatot és a hallgató iránti feltétlen tiszteletet.
Búcsúzunk Tőled, Gyuri bácsi. Köszönjük a dalokat, a történeteket, a példát. A mikrofon elhallgatott... a zene, amelyet annyira szerettél, tovább szól...
A Poptarisznya.hu stábja