Ma lenne 74 éves Déri János
Forrás: Déri Bea
A magyar televíziózás különutas zsenije
Budapest, 1951. április 14. – Budapest, 1992. április 29.
Ma lenne 74 éves Déri János, a magyar televíziózás egyik legkarakteresebb, legérzékenyebb és leginkább megjegyezhető alakja. Riporter, publicista, televíziós műsorvezető és szerkesztő, akinek hangja, stílusa és látásmódja generációk számára volt ismerős és meghatározó. Születésnapján emlékezzünk rá!
Évekig disc jockey-ként is dolgozott, majd 1977-től a Magyar Rádió ifjúsági osztályán kapott munkát, ahol riporteri érzékenysége és közvetlen stílusa hamar kivívta a szakma figyelmét.
A képernyő sztárja
1983-ban került a Magyar Televízió társadalompolitikai szerkesztőségébe, és innentől kezdve az „Ablak” című műsor egyik állandó műsorvezetőjeként vált ismertté országszerte. Jellegzetes orgánuma, humora és empátiája kivételes egyéniséggé tette a képernyőn.
Szórakoztató műsorokat is vezetett, például az „Ez + Az”-t, amelynek egyik legnépszerűbb rovata a Pocsék Áruk Fóruma volt – itt selejtes vagy abszurd termékeket mutattak be ironikus stílusban. A műsor másik különlegessége volt Peterdi Pál Tücsök és Bogár rovata, amely a Ludas Matyi stílusát idézte.
1991-ben indította el a „Nulladik típusú találkozások” című műsort, amely a paranormális jelenségek világába kalauzolta a nézőket – a témáról még kötetet is megjelentetett.
Tollal, humorral és mikrofonnal is remekelt
Déri nemcsak képernyőn, hanem nyomtatásban is aktív volt: időszakos résztvevője volt a Rádiókabarénak – ahol gyakorlatilag szóvivőként működött –, és rendszeresen publikált a Hócipő című szatirikus hetilapban, amelyet Farkasházy Tivadar vezetett, vezet a mai napig.
A rendszerváltás időszakában rádiósként is új utakra lépett: az induló Calypso Rádió egyik meghatározó hangjaként ismerhették meg a hallgatók. A stílusa itt sem változott: közvetlen, ironikus, mégis gondolatébresztő megszólalásaival új színt vitt a kereskedelmi rádiózás világába is. Az élő beszéd műfajában is otthonosan mozgott – legyen szó komoly társadalmi kérdésekről vagy épp könnyed anekdotákról.
A Calypso Rádió egyik legsikeresebb műsora volt az övé. A legendás IGEN-NEM-es játékát mindenhol hallgatták, ahol fogható volt a Calypso. Volt, hogy B. Tóth László bement vásárolni egy üzletbe, ahol a kiszolgáló hölgyek csendre intették őt addig, amíg a Déri-féle játék élőben ment a rádióban...
Betegsége és halála
1991-ben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála – tüdőrákot. Harca, és annak minden felemelő és fájdalmas pillanata az egész országot megérintette. Utolsó interjúját a heidelbergi klinikán adta, ahol a riporter Fodor János volt. Déri János hazatérését a család és barátai mellett egy ország várta. 1992. április 29-én, mindössze 41 évesen hunyt el.
Az utolsó interjú, avagy "halálom után felbontandó..."
A felvétel 1991 novemberében, egy súlyos műtét előtt készült a heidelbergi klinikán. Az interjút Fodor János készítette barátjaként, és kollégájaként. Déri János őszintén, humorral és méltósággal beszél betegségről, életről, halálról – és mindenről, ami fontos volt számára.
Egy ember, aki a végsőkig kérdezett – és válaszolt.
*a video a képre kattintva indítható el
Egy könyv, ami tovább mesél róla
Déri János életéről és munkásságáról Rózsa Péter írt érzékeny és alapos portrékötetet „Déri János – Egy profi civil karrierje” címmel, még 2005-ben. A könyv nem csupán egy életút krónikája, hanem egyben korrajz is – televíziózásról, rádióról, médiáról, és mindenekelőtt egy gondolkodó emberről, aki nem félt máshogy kérdezni, máshogy látni. Barátként, kollégaként Rózsa Péter olyan részleteket tár fel, amelyek közelebb visznek bennünket ahhoz a Dérihez, aki a képernyőn túl is jelen volt – emberként, civilségében is profi módon. Ajánlott mindazoknak, akik ismerték, szerették, vagy most szeretnék igazán megismerni.
Öröksége
Déri János emlékét díj is őrzi: a Déri János-díj azoknak a televíziós újságíróknak jár, akik hitelesen, mély empátiával és kreativitással dolgoznak. Nevét emléktábla is őrzi Budapesten, a Visegrádi utcában.
Egyénisége, szókimondása és érzékenysége örökre bevésődött a magyar televíziózás történetébe – és nemcsak a képernyőn, hanem a rádió hullámhosszán is.
Ma, születésének évfordulóján tisztelettel emlékezünk rá – a riporterre, aki mindig a lényegre kérdezett, és akit – nem túlzás – egy ország szeretett.